2017. 02. 18.

Prológus



-2003. március 2. – Washington-

A stadion megtelt. Már csak pár perc volt a kezdésig, de a bemelegítés már elkezdődött. A női versenyzők aznap mutathatták be szabad programjukat a Világbajnokságon, műkorcsolya sportágban. A nézők már türelmetlenül várták a látványos előadásokat, ám a közönség nagy kedvencét csak a többi produkció után lehetett a jégen látni. A rövid programjával ő érte el az első helyet, így itt legutoljára léphet fel. Hajiwara Kameyo, japán származású világbajnok címvédő műkorcsolyázó, huszonhat éves. Egészen kiskora óta űzi ezt a sportot, már akkor elismerték a tehetségét. Azóta rengeteg versenyen vett részt, melyeknek többségét meg is nyerte. Egyszer már különösképpen bizonyított, amikor még a tavalyi világbajnokságot is megnyerte. Vajon idén is sikerül neki? Immár kétszeres világbajnok lesz? A közönség első soraiból párja és négyéves kislánya is buzdítják a győzelemre. Anyja tökéletes példaképe a lányának, ahogyan mindenki másnak, aki ebben sportágában mozog. Már tanárkánt is megállta a helyét, családját többször tanította korcsolyázni, ennek köszönhetően kislánya már több különleges mozdulatot is elsajátított. Megígérte neki, hogy egy nap ő szintén világbajnok lesz, ha cserébe édesanyja most megszerzi a kétszeres címet.
Ám a sors néha közbeszól. Egy végzetes hiba elrontott mindent. A két ígéret szertefoszlott. Hajiwara Kameyo ötödik helyen végzett a 2003-as műkorcsolya világbajnokságon, ugyanis az egyik ugrásánál elesett, valamint többnél is lerakta a kezét. Emiatt olyan sok pontot vesztett, hogy nem fért fel a dobogóra. Előadása végén térdre rogyott a jégen, és lehajtott fejjel hullatta könnyeit. A közönség csalódott benne, és ő is csalódott saját magában. Nem tudta megtartani az ígéretét, így a lányából sem lehet világbajnok. Az egész család úgy tervezte, hogy a még gyermekéveiben járó kislány anyja helyébe lép, s ő lesz az utódja a szakmában. Kameyo azt hitte, ez már sohasem teljesülhet. A családjának még aznap haza kellet utaznia, míg rá számtalan interjú várt a sajtótól. Nem akarta beismerni, hogy hibázott, annyira fájt neki. Pár nappal a veresége után mély depresszióba esett, amiből hosszú idő elteltével sem tudták kirángatni. A hozzátartozóihoz sem tudott hazautazni Japánba. Március tizedikén, az utolsó interjúk egyikén azt nyilatkozta, egyenlőre nem tudja hogyan folytatja tovább karrierjét. Azóta nem lehetett hallani felőle semmit, és senki sem látta…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése